A hét tárgya

Mindenszentek napja (november 1.) és Halottak napja (november 2.) városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe, ez utóbbi vigiliaként már előző este kezdetét veszi, ezért került át már november elsejére az úgynevezett világítás. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. A két jeles nap közeledtével már megkezdődnek az előkészületek, a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, megtisztítása és feldíszítése. A néphit szerint ezeken a napokon hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra, sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, ahol a kapuban várakozó koldusoknak is adnak.Van ahol a sírokra is tesznek ételt. e szokásnak városiasodása vezethetett a temetőkapu előtti mézespogácsa árusításhoz.

Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban. (MN VII.)

            Az elhunyt szeretteinkről, hozzátartozóinkról való megemlékezéshez kötődnek a fényképek is, melyek már falun való megjelenésükkor is  fontos szerepet töltöttek be. Ezt hangsúlyozza ki ennek a hétnek a tárgya is, amely egy régi széki faragott képkeret. Aprólékos, kidolgozott faragása, díszítése, piros-fehér-zöld színei, mind arra hivatottak, hogy valami fontosat hordozzanak és őrizzenek a bennük elhelyezett fényképekkel együtt.

            A keret érdekessége, hogy kettős osztatú. A benne elhelyezett fényképek egy fiútestvérpárt, Vígh Jánost és Vígh Andrást örökítették meg párjaikkal. Fűrészelt, faragott fenyőlécből készült, illesztéseinél stilizált tulipán formában végződik. Négy sarkában díszes fém kárpitosszeg van. A térhatást három egymásra helyezett léc adja. A keret alakjában egy ház formáját vélhetjük felfedezni, amelynek szélein és oromzatán lévő tulipánokban számokat láthatunk. A kirajzolódó számok Vígh János házasodásának évét mutatják : 1934. A keretet nászajándékként kapta a fiatal  széki pár.

 A tárgy lelőhelye a Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum, leltári száma  2015.18.04. Ajándékozás útján került a múzeum gyűjteményébe.

Object of the week

1th November, 2th November- All Souls Day

This week is the time of remembering. Therefore the object of the week  is a picture frame from Szék (Sic, Cluj Cunty). The frame is made from pine, it is carved and painted. It was belonged to János Vígh.

A hét tárgya

2015  október 21

              „Fekete kisasszony ül a szobába’

               Vékonyat, vastagat dugnak a likába,

               Attól melegszik ki- mi az?”

                                   ( kályha)

A hidegre való tekintettel ezen a héten egy kalotaszegi kályhacsempét választottunk ki . Lelőhelye a Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum, leltári száma  2015.18.03.

A bemutatott kályhacsempe vásárlás útján került múzeumunkba, Bánffyhunyad környékéről került elő, Kallós Zoltán vásárolta egy házaló cigánytól. Mázatlan csillámos csempe, domború mintáját a faragott nyomódúc adja. Évszám is van rajta 1782. Ez érdekes módon tükörírásban olvasható, ugyanis a dúcot faragó mester általában rendes- balról jobbra- való írással véste a dúcba az évszámot, melyből mikor kiborították a csempét, akkor tükörképe jelent meg a számoknak. Ezen a csempén is megjelenik jobbról balra olvasva a 17 és a 82, ha viszont balról jobbra nézzük, akkor 28 és 71.

A mázas csempék drágábbak voltak, egyrészt a máz árát, másrészt a kétszeri égetést kellett megfizetni. Ezért az is előfordult, hogy a nem látható helyeken mázatlan csempét használtak, a beltér felöli oldalon pedig a mázas csempéket. Kalotaszegen a zöldmázas csempék voltak elterjedtek.

Az agyagba, soványítás céljából rendszerint homokot kevertek, ez növelte tűzállóságát is. Hogy a nyomófába ne tapadjon bele az agyaglap, csillámmal (zúzott máriaüveg) szórták be a mintát, de az is előfordult, hogy az agyagba keverték bele.

A bemutatott csempén napmotívum, indás, virágos életfa ábrázolás, valamint balról egy lovas, jobbról egy harcos látható. Szentlászlót gyakran ábrázolták ilyen megjelenítésben.

A hét tárgya: szász női palást

Október 16 - Gál napja

Az erdélyi szász falvakban a szőlőszüret kezdőnapja volt.

Ehhez kapcsolódunk a hét tárgyával, egy szász női palásttal. Lelőhelye a Kallós Zoltán Múzeum, leltári száma 2003.16.08. Vásárlás útján került múzeumunkba, eredetéről nem sokat tudunk. Kallós Zoltán elmondása szerint Brassó környéki szász asszonyok ünnepi, templombajáró viseletdarabja.

Finom, fekete gyapjúszövetből készült, sűrűn lerakva, mely rakásokat levarrták, hogy ne veszítse el a formáját viselés közben. Általában térdig ért, és hosszú, díszes elejű szalaggal volt felkötve a vállukra. Elöl, belül egy-egy arasznyi hosszú díszszalag fogantyút varrtak, melyet esetenként megfogtak, hogy ne lebbenjen a palást. Belső felének teteje bordó bársony bélésű, a többi, arasznyi széles bélés pedig bordó szatén. Külső felén, az alját kivéve, hímzett fekete bársony szegélyezi, két szélén zsinórozás, alján pedig rojtban végződik. E palást hímzésmintája szőlőfürt és szőlőlevél.

Az erdélyi szász falvakban a szőlő szüretelése egészen a XIX. század végéig ezen a napon kezdődött. Az ünnepet megelőző estén a férfiak bejárták a szőlős oldalakat, s ott puskáikkal egyre-másra lövöldöztek. A brassóiak komédiákat, szatirikus oratiókat adtak elő, amelyekben Gál és a szőlőbor jelentőségét méltatták. A szász gazdák az erdélyi borvidékeken zászlókkal és zöld ágakkal feldíszített szekereken vonultak ki a szőlőshegyekre, ahol a szüretelőknek cigány muzsikusok szolgáltattak zenét, majd a fiatalok este vidám táncmulatságot szerveztek. Farkaslakán ekkor érett be a makk, ami a disznótartásban korábban igen jelentős szerepet játszott. (Pozsony F. 2006, 256.)

A hét tárgya

Ezen a hétvégén kerül sor a kőrösfeketetói vásárra. Ehhez az eseményhez kapcsolódva a hét tárgyának egy innen származó tárgyat választottunk.

Leltári száma: 2003.10.03.02. Lelőhelye: Kallós Zoltán Alapítvány Múzeuma

Ezt a tárgyat 1996-ban vásárolta Kallós Zoltán a feketetói vásárban. Oda Magyarlónáról került, ahol a háziasszony készítette pamutvászonból, melyet aztán nagyírásos technikával hímezte.

Maga a szegre való kendő egy kevésbé ismert lakástextil. Ezt a darabot a háziasszony a lakás illetve a tisztaszoba díszítésére készítette, melyet általában hímeznek, két végén pedig csipkével vagy rojtokkal díszítenek. Protestáns területeken a  fali tányérok köré kerül, katolikus vidékeken pedig gyakran szentképek köré.

A múlt század második felére kialakult a feketetói vásárok véglegesnek vehető rendje. Eszerint Feketetón évente négy országos vásárt tartottak. Az elsőt vagy téli vásárt a Pál fordulása (január 25.) előtti hétfőn, a másodikat vagy tavaszi vásárt a Vince napja (április 5.) utáni hétfőn, a harmadikat vagy nyári vásárt az Apostolok oszlása ünnepe (július 15.) utáni hétfőn, a negyediket vagy őszi vásárt a Gál apát névünnepét (október 16.) követő hétfőn tartották. A hetivásárok pedig hétfőnként voltak.

A feketetói vásárokon mindig sok állatot árusítottak: juhot, sertést, szarvasmarhát, Vásárlási alkalma volt az őröletlen rozsnak, kukoricának, kevésbé a búzának és inkább a tök- vagy napraforgómagnak, ősszel a különféle gyümölcsöknek  a nagy mennyiségben árusított krumpli mellett. Emelett egyetlen vásárról sem hiányozhatott a hagyma. Mind vöröshagymából, mind pedig fokhagymából állandóan nagy volt a felhozatal. csakúgy mint a különféle tejtermékekből: túrókból, sajtokból. Vajat is sokan árusítottak és vásároltak Pálinkát és mézet minden hetivásáron-vásáron árusítottak, sokszor dugáruként, főleg a pálinkát.

A feketetói vásároknak is fontos, sőt talán az egész vásárt leginkább jellemző része volt a kirakodóvásár. A kirakodóvásárok legtöbb árusa nem sátras, hanem gyalogárus, azaz a földről való árus volt. Még a mesteremberek nagy része se állított sátrat, hanem a földről árusított, mint például a feketetói vásárban mindig nagy számban megjelenő szitások és cserepesek, azaz fazekasok.

A hatvanas évek elején megindult idegenforgalom, a Feketetón átvezető út mindinkább kezdett benépesülni autókkal. Az autósok közül sokan egyenesen keresték a feketetói vásárokat. Az pedig új lendületet vett és sok új formát felvillantva (például a népviseleti darabok kiárusítása, egyáltalán az egész vásár ráirányítása a népművészeti termékek adására-vevésére, a korábbi szállítási, utazási módokat mindinkább felváltotta az autó, sőt a teherautó használata stb.) valóságos idegenforgalmi, turisztikai alkalommá változott, anélkül, hogy eredeti funkcióját elvesztette volna. (Dankó Imre: A feketetói vásár.)

Object of the week

This weekend takes place the famous Fair of Negreni (Romanian: Târgul din Negreni; Hungarian: Feketetói vásár) in Cluj county, where not only farm produces but also artisanal and antiquities can be brought. Therefore the object of the week is a decorative kerchief, which was brought in this fair. It is original from Magyarlóna (Luna, Cluj county) and it was used for decorating the peasants house.