kormany tamogatas

Vim LOGO

Mol logo

 

kallos logo_01

Alakulóban a mezőségi fejlesztési terv

     Az I. és a II. Mezőségi Civil Műhelyt Szamosújváron tartották 2009-ben, illetve 2011-ben, a magyarországi Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-Európai Segítő Szolgálata (CESCI), a szamosújvári Téka Alapítvány, illetve a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány szervezésében. Ezen két konferencián megfogalmazott kérdésekre volt hivatott választ adni, valamint megkezdeni a mezőségi helyi fejlesztési terv előkészítési munkálatait a III. Civil Műhely, amely az elmúlt hétvégén zajlott, ezúttal Válaszúton, a Kallós-alapítvány székhelyén. A konferencia munkálatait pénteken Ocskay Gyula, a CESCI főtitkára nyitotta meg, a helyi értékekre alapozott fejlesztés témakörében.

     Ocskay Gyula bevezetője után az anyaországi Oszkói Hegypásztor Kör elnöke, Kovács István tartott előadást, amelyben elmesélte, hogyan restaurálták a régi présházakat, és miként jött létre a Pannon Termékklaszter, amely segít a gazdáknak a helyi termékek értékesítésében. Ezt követően az Ormánság Alapítvány kuratóriumának elnöke, Lantos Tamás számolt be a drávafoki (Baranya megye) szervezet munkálatairól, kiemelve a közösségépítés és a helyi fejlesztés fontosságát. A konferencia első napja Sztojka Zoltánnak, a Szatmár – Szabolcs – Bereg megyei Rozsály község polgármesterének előadásával ért véget, az elöljáró az önellátó faluról értekezett.

Szombat délelőtt is három előadást hallgathattak meg a résztvevők, turizmusfejlesztés a Mezőségen tematikában. Az első előadó Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség elnöke és egykori olimpiai kerettag volt, aki a lovas turizmus magyarországi történetét ismertette. Elmondta: a magyarországi lovas túrákon magyar lovakat lovagolnak, magyar ételeket kínálnak a nagyrészt külföldi vendégeknek, és nem utolsósorban magyar turisztikai célpontokat látogatnak meg. Ezt követően Tőzsér Anett, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola adjunktusa ismertette a turisztikai desztináció alapelveit és kifejtette, hogyan működik ez Magyarországon: az egyes települések, tájegységek turizmusa piaci értelemben akkor működik sikeresen, ha a térségben található vonzerőket sikerül termékké alakítani. A civil műhely utolsó előadója dr. Pető Péter mosonmagyaróvári ügyvéd, önkormányzati képviselő a Szigetköz Turizmusért Egyesület tevékenységét mutatta be.

   A konferencia második részében a résztvevők megkezdték a mezőségi fejlesztési program előkészítését. Elhangzott: a Mezőségen nem alkalmazható semmilyen magyarországi modell, hanem meg kell találni a saját utat a fejlesztés felé, és ennek egyik első állomásának épp a szórványkollégiumok kialakítása tekinthető. Felhívták a figyelmet a román önkormányzatokkal való együttműködés fontosságára is, valamint a helyi értékek felkutatásának és megőrzésének jelentőségére.

Cikk: RITI JÓZSEF ATTILA   www.szabadsag.ro 

FOTORIPORT LINK

 

A népzene nem titkol el sem örömet, sem bánatot (Beszélgetés Kallós Zoltánnal)

 „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ez a kultúra őrzött meg minket ezer éven át Európában, ezeket a hagyományokat kötelességünk éltetni és továbbadni a következő nemzedékeknek” – a Kossuth- és Magyar Örökség-díjas Kallós Zoltán lapunk érdeklődésére fogalmazta meg ezeket a gondolatokat hét végi sepsiszentgyörgyi fellépése alkalmából. A mezőségi Válaszútról származó neves népdal- és népzenegyűjtő szerint, ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, biztos, még ezer évet kibírunk Európában.

Kallós Zoltán és a Harmadik zenekar vasárnap esti sepsiszentgyörgyi koncertjén

Kallós Zoltán és a Harmadik zenekar vasárnap esti sepsiszentgyörgyi koncertjén


– Több mint hetven évvel ezelőtt írta Kodály Zoltán, hogy „el kell jönni az időnek, mikor a népzene is a magyar műveltség alapköveihez számít”. Eljött-e ez az idő?
– Lassan, de jövöget. Tudjuk azt, hogy mindenkinek van egy anyanyelve, és kell legyen egy zenei anyanyelve is. Nekünk, magyaroknak csakis a magyar lehet a zenei anyanyelvünk. Ehhez szorosan kapcsolódik a mozgáskultúra, ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. Valamikor az úri osztálynak és a középrétegnek a zenei kincse azonos lehetett, s bár magunkkal hoztunk egy keleti örökséget, nyugati hatásra megkülönbözött az úri osztály zenei ízlése. Például Válasz­úton, Bonchidán számon tartanak egy ritka legényes táncdallamot, amiről azt tartják, hogy Rákóczi ritkamagyarja vagy indulója. Székről a negyvenes években Lajtha László gyűjtött olyant, hogy Rákóczi keservese. Jagamas János folklórgyűjtő, népzenekutató a bethleni zenészektől vette fel a Bánffyak lassúját. Bethlen Gáborról létezik egy olyan feljegyzés, miszerint olyan táncot járt, hogy alig mozgatta a lábát. Ez valószínű, a mezőségi akasztós, a nemzetségek tánca. Martin György tánckutató szerint ez lehetett a legrégebbi magyar páros tánc. Nekünk, kisebbségben élő népeknek nagyon fontos, hogy megőrizzük ezeket a hagyományokat. Belecseppentünk egy szláv, germán, latin tengerbe, és a csodával határos, hogy ezer évig megmaradtunk magyarnak. És ez ennek a népi kultúrának köszönhető.

Kallós Zoltán. Albert Levente felvételei

Kallós Zoltán. Albert Levente felvételei


– Említette, hogy jövöget az idő, amikor ez a népi kultúra, a népzene a magyar műveltség alapjának számít. Az ön által is támogatott magyar táncházmozgalomnak ebben igen nagy a szerepe. Vannak azonban ellenzői is, meg olyanok, akik nem érzik magukhoz közel a népi kultúrát, de bizonyos modern tálalásban elfogadják.
– Öröm, hogy a magyar táncházmozgalommal újból terjedni kezdett a magyar népdal és a magyar tánc. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország és Európa határait is, mindenfelé a világon magyar mintára alakulnak a táncházak. Ez az a mozgalom, amely összefogja a világ magyar ifjúságát, de nemcsak a magyart, más nemzetiségűeket is, ugyanis a zene és a tánc nyelvén lehet a legjobban értekezni. Van egy olyan társadalmi réteg Magyar­országon és itt is, amely azt mondja, hogy a magyar népdal idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Ez nem igaz. A magyar népzene mindig érzelmeket ébreszt az emberben, és a szövegekből mindenki választhat tetszése szerint. Nem titkol el sem örömet, sem bánatot, egyformán beszél a bőségről és a szorongatott szükségről, a szerelemről, mindenről. Lehet benne válogatni, természetesen a legszebb szöveget a legszebb dallammal kell párosítani. Elfogadom a modern zenét is, ha van számomra mondanivalója akár hangzásban, akár szövegben, de ha csak csinnadratta, akkor nem. A feldolgozásokról, modern változatokról azt tartom, ha valaki nem tud szebbet csinálni belőle, akkor hagyja úgy, ahogy az Isten megteremtette. Ha olyant nem tud, mint Kodály, meg Bartók, akkor ne nyúljon hozzá. Nagyon gazdag a magyar népzene, van, amiből válogatni. Csak be kell menni a magyar népzene tárába, én magam vagy tizennégyezer dallamot vettem fel, azelőtt Kodályék és még sokan mások.

 

– Lészpeden kezdte tanítói pályafutását, ott ismerte meg a moldvai csángók hagyományait és ismerete fel az elrománosító politikát. Később egyik gyűjtési területévé vált a Kár­pátokon túli magyar közösség, sorsáért a mai napig aggódik. Hogy értékeli az elmúlt húsz évben történt csángóföldi változásokat?
– Semmit sem változott, sőt, helyzetük rosszabbodott. És ebben a leghibásabb a katolikus egyház, a papok. Ők vették át a Secu­ritate szerepét. A klézsei pap azt prédikálta a templomban annak idején, hogy halálos vétek a magyar ábécét a gyermekek kezébe adni, hát akkor mit várunk tőlük? És most is tűzzel-vassal tiltják. A Vatikánnak ez évszázados politikája. Moldva mindig missziós terület volt, missziós olasz papokat küldtek, hogy megtörjék a görög katolikus egyház egységét. Ezért elrománosítják a moldvai csángókat. A bukovinai lengyelekkel is ugyanez ment végbe, és most beindult Szlo­vákiában is. Főleg a Zobor-vidéken panaszkodnak, hogy nincs magyar papjuk, a magyar papokat elküldik olyan falvakba, ahol szlovákok laknak, a szlovák papokat pedig magyar falvakba. Ezért veszítettük el a Szerémsé­get is, mert a püspökség lemondott róla. Annak idején Moldváról is lemondott az erdélyi püspökség, megalakították a iaşi-i püspökséget, és azonnal elrendelték, hogy Moldvában csak latinul és románul szabad misézni, énekelni. A magyar oktatási program keveset ér, a gyermekek megtanulnak írni és olvasni, aztán otthon továbbra is románul beszélnek. Kollégiumokat kellene létesíteni, mint a miénk, Válaszúton. Szórvány­kollégi­umunk­ban, ahol jelenleg több mint kilencven utolsó éves óvodás és elemista tanul, a gyermekek ötöde vegyes házasságból származik, egy része nálunk tanul meg magyarul, sőt, szebben beszélnek, mint szüleik, mert az irodalmi nyelvet tanulják.

 

– Nyolcvanhat év alatt élt jót, rosszat. A hatalom bántotta, a szakma elismerte, 1990 után kitüntetések egész sorát ítélték Kallós Zoltánnak. Tanítványai, barátai szeretik, és támogatják kezdeményezéseit. Eddigi életének melyek voltak a legszebb időszakai?
– Életem legszebb pillanatai az adatközlőkkel, az énekesekkel teltek. Szülőfalum­ban, Válaszúton, de máshol is ezektől az emberektől kaptam a legtöbbet. Rózsa nénitől Moldvában, Miklós Gyurkáné Szájka Rózsától, akiről az Új guzsalyam mellett monográfiát írtam, de Hodorog Lucától is, meg másoktól. Nem lehet felsorolni, annyian vannak. És persze Bartók Bélától és Kodály Zoltántól, akivel kétszer találkoztam, és aki egy magnót adott nekem, amelyet a Securitate később elkobozott és elrontott.

Beszélgetésünk után Kallós Zoltán a sepsiszentgyörgyi őszi vásár színpadára lépett a Harmadik zenekarral, végigénekelte a válaszúti táncrendet, néhány kedves katonadalát és egy olyan bujdosót, amelyet a szépkenyerűszentmártoni Harangozó Ilonától gyűjtött, aki évekkel azelőtt Lajtha Lászlónak is elénekelte ezt a dalt. Legközelebbi tervei között szerepel, hogy karácsonyra elkészüljön a Balladák könyve eredeti felvételű hangzó melléklettel. Adjon az Isten egészséget, erőt Kallós Zoltánnak ehhez és egyéb terveihez.

Fekete Réka
Fotók: Albert Levente
www.3szek.ro

 

 

 

Sűrű sorsok – Kallós Zoltán és a válaszúti szórványkollégium


 Jelenleg 93 I–IV. osztályos gyermek tanul a Kolozsvár melletti Válaszút szórványkollégiumában. Az intézményt Kallós Zoltán néprajzkutató hozta létre az állam által elvett, majd az 1989-es fordulat után visszakapott családi birtokán.

 Az életét a magyar folklór gyűjtésére, megismertetésére feltevő Kallós Zoltán a régi családi kúriában néprajzi múzeumot rendezett be, a kollégium épülete 2007-ben készült el.


A Heti Válasz helyszíni riportban számol be a tavaly év végi romániai népszámlálás miatt különösen aktuális válaszúti oktatási-nevelési munkáról. Az iskolába járó gyerekek döntő többsége szegény sorsú mezőségi, erdőháti településekről érkezik, ahol nem pusztán az anyanyelvi iskola, de a legtöbb közszolgáltatás is hiányzik. A magyar nyelven való oktatás nélkül a gyerekek sorsa bizonyosan az asszimiláció lenne. Így viszont a magyar állami támogatásokból és adományokból fenntartott intézményben nemcsak anyanyelvükön tanulhatnak, de gondos ellátásban részesülnek: a napi ötszöri étkezés, a különórák, az orvosi felügyelet, a lakhely és az iskola közötti ingázás biztosítása alapvető változás a többségében szegény családokból érkező gyerekeknek.

„Volt olyan gyerekünk, aki csodálkozva kérdezte, mi a csuda megy a folyó mellett: hét évesen még nem látott vonatot.  Egy kislányunk pedig a téli szünetről csak annyit tudott mondani, otthon ült a paplan alatt, mert szüleinek nem volt elég tüzelője befűteni” – meséli a Heti Válasznak Balázs-Bécsi Gyöngyi, az iskolát működtető Kallós Zoltán Alapítvány elnöke.

A környéken a szociális helyzet az elmúlt időben romlott, ugyanis múlt év végén bezárt nemcsak Kolozs megye, de egész Románia egyik legfontosabb üzeme, a zsuki Nokia-gyár.

Forrás: www.hetivalasz.hu

 
További cikkeink...

VÁLASZÚTI HÍRMONDÓ

a válaszúti diákok újsága 

final

        

         FŐ TÁMOGATÓINK

 

1227653 

images

 

communitas fuggoleges

 

Soros

 

77

 

dension

 

kormany

 

nefmi

 

Kim

 

ministerul cultelor

 

sigla-consiliul-judetean-cluj

 

nemzeti alapitvany

 

balassi

 

 

 

PARTNEREINK

 

irinyi

 

dorog

 

 

TEKA

 

Face-time Tv

 

160x280px

 


HONLAPCSALÁD


untitled-crops

 

Oldalainkat 56 vendég és 1 tag böngészi